Zeneszó zeng, menetelnek, süt a napfény, fut a felleg; fel a zászlót, fel az égre- Magyarország örömére! A szabadság dala szálljon, aki ember, ide álljon: jövel édes szabad ország- gyönyörű légy, Magyarország!

Jeney András szerncsi költő második verseskötetének lehettünk tanúi, csodálói március 12.-én a szerencsi Rákóczi-vár Lovagtermében. Már a címe is figyelemfelkeltő: Fölfelé visz a folyó. Zsúfolásig megtelt a terem. Irodalomkedvelők, barátok, családtagok gyönyörködhettek…

Mi Magyarok, már csak ilyenek vagyunk. Mintha minden pillanatban arra figyelnénk, és csak ennyi lenne a gondunk, dolgunk, hogy kipattanjon egy jó kis balhé. Akkor napokig erről írnak ilyen olyan lapok, melyeknek nem minősíteném a nívójukat. Közben emberek ezrei vesztik el állásukat,…

Most figyelj rám kicsi lélek Dúdolom, milyen az ének Elgondolom milyen szállni A mélységből csúcsra vágyni Mosolyogva gondot űzni Álmaimban felhőn ülni Szállni minden reggel este Hűs harmatot csipegetve Szállj az ágra, ülj ölembe Tarka szárnyú kicsi lepke És ne csak egy…

Végre józan vagy, öreg és figyelmes. Ülj le, emlékezz, de ne úgy, ahogy te élted át mindazt, amit én is. Engedd, hadd vezessem most a figyelmed én, hadd mondjam én meg, hogy ki az áldozat, s ki lesz a történetben a főszereplő. Jáki út, Szombathely, a fal penészes.…

Ki magának nem hagyott Semmit se magából, Már nem is áll másból: Cipőből... kabátból...! - Még árnyéka sincsen! - Keze néhány vízcsepp Az ajtókilincsen. Szeme harmatfelhő, Felszárítja a nap! Lelke félénk madár Kihűlt szíve alatt... Szavai csak tüskék, - Ne is hallgasd…