Ki magának nem hagyott
Semmit se magából,
Már nem is áll másból:
Cipőből... kabátból...!
- Még árnyéka sincsen! -
Keze néhány vízcsepp
Az ajtókilincsen.
Szeme harmatfelhő,
Felszárítja a nap!
Lelke félénk madár
Kihűlt szíve alatt...
Szavai csak tüskék,
- Ne is hallgasd végig! -
Nézem a tükörben.
- El is tűnt már félig...