Botorkálunk kutatva az utat.
Késő bizony lemosni már a szennyet,
Nézd! Lucifer vihog, fityiszt mutat!
Felcsap a tűz, hevétől mégsem égek,
S te sem parázslasz értem tán soha.
Erénnyé lesz itt minden földi vétek,
Hajlékra leltél, bűnök asszonya!
De még szemedben megbújik a régi,
A meghitt otthon bágyadt képzete,
S egy kisfiú, ki soha meg nem érti,
Miért, miért, miért épp ővele…
Mért éppen ő, kit eldobott az anyja,
S ki elzüllöttél, mért éppen te vagy…
Az alvilág, ha végleg elragadna,
Imádkozom, hogy megtaláld magad!
forrás:http://totharpadferenc.com/
