zene-ének: Karády István

valaki gondol rám ma éjjel valaki rólam álmodik befelé fojtott könnyel csak értem imádkozik valaki mért szenvedi épp úgy az elátkozott vágyat mint, ahogy felsértette szívem a végtelen fohász utánad valaki holnap is elsírja hiába titkolt álmát a könnyek somfordán…

Rosszat álmodtam rólad: áradó, alattomos, utálatos folyó sodort el, s én ki úszni jól tudok, nem féltem hát, hogy belefulladok, mégis haboztam, nem olyan sokat, csak egy másodperc, csak egy pillanat volt az egész, és már ugortam is utánad, akkor is, álmomban is…

zene-ének: Karády István

Átadom magam tunya, tespe,részeg hangulatnak. Az este, persze, az este az emlékek mind velem mulattak. Itt kering - mutattam őket: a vivőeret, a verőeret. S fönnebb, sokkal, ojjé, sokkal fönnebb a képzelet. Igyál. Nincs víz. Ne haragudj. Vörös. És fehér, mint a hó.…