Rosszat álmodtam rólad: áradó,
alattomos, utálatos folyó
sodort el, s én ki úszni jól tudok,
nem féltem hát, hogy belefulladok,

mégis haboztam, nem olyan sokat,
csak egy másodperc, csak egy pillanat
volt az egész, és már ugortam is
utánad, akkor is, álmomban is

szerettelek, de az az átható,
szörnyű bűz, az a szennyes, rothadó
kavargás mégis visszatarthatott,

s már ébren is csak arra gondolok,
hogy sem gyáva, sem bátor nem vagyok,
míg közted s köztem nem választhatok.