Átadom magam tunya,
tespe,részeg hangulatnak.
Az este, persze, az este
az emlékek mind velem mulattak.
Itt kering - mutattam őket:
a vivőeret, a verőeret.
S fönnebb, sokkal, ojjé,
sokkal fönnebb a képzelet.
Igyál. Nincs víz. Ne haragudj.
Vörös. És fehér, mint a hó.
Folyékony, te rongy.
Csupa só.
Ó, maradj, maradj csak,
maradj, maradj velem, cemende.
Tudj első uradnak.
A többi majd rendre.
Szilágyi Domokos: Átadom magam
2008.02.05. 11:10Címkék: szep versek
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr456261175
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.