Megúntam a szomorúságot,
kínozott épp elég soká,
és most mint valami piszokra,
úgy nézek bosszankodva rá,
úgy nézek rá, mint ellenségre,
ahogy kell, ellenségesen:
legkönnyebb szomorúnak lenni
s erre már nincs időm nekem.
Nincs bizony, mert…
Gyere Úristen, nézd meg, itt vagyok -
Tudom elõtted el nem sáppadok.
Azt, amit adtál - megvan épen - vedd el!
'sz csak hitegettem magam a Neveddel.
Te oly erõs vagy - gondolsz egyet s van,
De nékem kínos a bizonytalan.
Vagy nem is adtál - én véltem bolondul,
Hogy számon…
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord…
Ott áll, a ház hol New Orleans
Egy nap sütötte ház
Ha látom mindig szorongva
Elfog egy furcsa láz
Ott élt, a házban jó anyám
Ki engem felnevelt
Ki várja őt, hogy hazatér
A hűtlen gyermeket
Az élet zord és kegyetlen
A szerencse elkerült
Halásztam én a kincsekre
De hálóm…
Ha menni kell, magammal sokat vinnék.
Az egész édes, megszokott világot.
Rámástul sok, sok kedves drága képet
és egy pár szál préselt virágot.
Vinnék sok írást, magamét, meg másét
sok holt betűbe zárt eleven lelket
s hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
megüzenném a…
Balogh Teréz:
Ezt a verset éppen tegnap mondtam el, közel 100 embernek. Mohácson volt a Természetjáró Pedag... (2013.07.06. 21:04)Magyar Ottó: Az élet alkonyán
70959:
Kedves János! Köszönöm, hogy megjegyzést fűzött a bejegyzéshez! Sajnos, hónapok óta nem tudok belé... (2013.06.12. 11:39)Rostás Károly "Huttyán": Esik eső