Uram, én jó akartam lenni,
de imádkozva rosszat tettem.
Uram, a szemem jobbra nézett,
de akaratlan balra mentem.
Sírást indultam vigasztalni,
de jaj, a szám szitokra állott,
a karom ölelésre lendült,
de csattanva az arcba vágott.
Uram: én mindig rosszat tettem,
valahányszor csak jót akartam!
Uram: ha én gyémánt vagyok,
csiszolatlan miért maradtam?
Wass Albert: Kereszt alatt
2008.11.20. 12:27Címkék: szep versek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr666261349
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
77857 2008.11.20. 18:43:16
Ez nagyon szép vers !
Köszi !
Szép napot !
82013 2008.11.29. 12:53:35
Nagyszerű ez a vers, köszönöm szépen Edit!
Benne van a világ fájdalma, de a remény is, amit Istenben talál meg. Ilyen érzések kavarognak most bennem is Kiskunlacháza kapcsán...
Köszönöm szépen amiket írtál! Sajnos mostanában nem tudok annyit a blogomra koncentrálni, hiszen már lassan fél éve a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem hallgatója vagyok, s így munka mellett igen kemény, de jelentem, bírom a kiképzést!
Szebb jövendőt kívánok kedves Edit! Zsolesz
