Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.
S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
Pest, 1847
Petőfi Sándor: A kutyák dala
2008.09.25. 12:23Címkék: szep versek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr216261308
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
77857 2008.09.25. 20:36:04
Ez pontosan olyan mint a Hofi viccei. Napjainkban is minden szava igaz. De sajnos ez nem vicc.
Magyar Istvánné 2008.09.28. 21:35:48
Petőfi verseiben egyre több örömömet lelem...
Szívemhez-lelkemhez közelibb A farkasok dala.
Magyar Istvánné 2008.10.05. 00:30:42
Leírnék ide egy Kányádi Sándor-verset, nemrégiben találtam rá. Kíváncsi lennék, Kedves Sorsforduló, a véleményedre!
ELLEVERS AVAGY FOLYTATÁS
Petőfi: A farkasok dala
hosszú tél ne dideregtess
ne vacogtass
üvöltene de csak nyüszít
sír a farkas
ki megfagyott ki megfutott
hol a horda
ül a farkas magányosan
le a hóra
azt se bánná már ha vadász
vetne véget
aj mivé lett a nyári szép
farkas élet
csonttá fagyott a szabadság
ehetetlen
társa sincs hogy belemarna
tehetetlen
