Titkon könnye kicsordul: máról holnapra élek;
Átkot mégse kiált, hangtalan sír a szegény.
Ablakról jeget olvaszt, lázlehelet a lélek,
Fázósan kucorog nincstelen sors-szekerén.
Hű ura korhadt fejfa alatt, már új temetőben,
Gyermeke messze került, ott akad munka…