Ennek az özvegynek itt a villamosban nem akar senki se helyet adni. Csak áll, s lesi, hogy hová ülhetne le. Szemében pedig ez van: Irgalom, kegyelem, emberek. Messziről jövök én, gyermekszobákon, és temetőkön bukdácsoltam előre, míg ide jutottam. De elhalt az uram, nincs aki…

Magasba csapott az indulat dalolni támadt kedve. Lángnyelve a toronyig ért csillagok útját lesve. Szentelt harang kormot kongott, hajnalra perjét fújt a szél. Jézus testén a stigmából kicsordult a vér.

Az udvaron özvegy akác. Fázít itthon üres lakás. A csend mint szállongó por hull. Nyers pókháló megcsikordul. Gondjaim, ez állott szagot lehelik évek, évszakok. Szívódik belém némaság. Felnő magányom, mint a fák. Szakáll nő rám árvaságból. Jöjj el szerelem,…

"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok Néma barátod, rabszolgád vagyok, Alázatos és bizalmas barát, Aki nem kér semmit, csak néz és imád, És nem akar lenni, csak általad, Csak árnyéka annak, ami vagy."

Mennyire jó, ha fellobban egy szikra. Mikor a szíved valaki kinyitja. Beleszédülni egy őrült ölelésbe... Együtt kiáltani az éj sötétjébe. Hallgatni Egyszerre törni meg a csendet. Egymásra figyelni. Óvni a szerelmet.

Ülünk egymás mellett a padon. Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon. Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki. - Mért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? - Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme, Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke, A lelke-szerelme csupán értem…

"Nem az a fontos, hogy meddig élünk, Hogy meddig lobog vérünk, Hogy csókot meddig kérünk és adunk, Hanem az, hogy volt egy napunk, Amiért érdemes volt élni."