Az udvaron özvegy akác.
Fázít itthon üres lakás.
A csend mint szállongó por hull.
Nyers pókháló megcsikordul.
Gondjaim, ez állott szagot
lehelik évek, évszakok.
Szívódik belém némaság.
Felnő magányom, mint a fák.
Szakáll nő rám árvaságból.
Jöjj el szerelem, hiányzol.
Serfőző Simon: Hiányzol
2007.08.23. 16:34Címkék: szep versek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr136261018
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
58822 2007.08.25. 15:35:34
Ez nagyon tetszik.
Anga Mária 2007.11.11. 18:53:15
A ma élő költők közül Serfőző Simon a legnagyobb!
sorsfordulo 2007.11.12. 11:00:04
Igen kedves írónő, osztom a véleményét, annális inkább, mert a Simont személyesen is ismerem, és szeretem a költészetét.
Evelin 2009.06.18. 15:25:47
Serfőző Simon prózája is győnyörű! Minden kamasz gyermeknek kötelezővé tenném regényinek olvasását.
A legmagasabb irodalom művelője Serfőző Simon.
