Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt,
holdad vagyok, mely vonzásod körében
járja a vágy végtelen útjait.
Feléd fordítom arcomat, mert tőled
hullhat csak rám a fény és a meleg,
s olykor, mikor a közeledbe érek,
már azt hiszem: most... most elértelek!
Kinyúl felém napszemed fénysugára,
megérint, mint egy csók a téren át,
s e fény visszfénye tükröződik rajtam,
mikor átúszom a nagy éj tavát.
Sötét lennék, ha nem ragyognál nékem,
lehullanék, ha Te nem vonzanál,
úgy tartasz engem óriás erőddel,
úgy húzol, mint egy mágikus fonál.
S mikor egy világrobbanás hatalma
égen és földön mindent szétlövellt,
akkor zuhantunk egymás közelébe,
karod elkapott, s védőn átölelt,
egy pillanatra, aztán elszakadtunk
pályánk sínére parancsolt a rend,
a csillagok fészkükre visszaültek,
s a hold újra a nap körül kereng.
Megyek feléd, de soha el nem érlek,
bolygok körötted, s önmagam körül,
bezárt világ, mely mosolyodtól fényes,
s örök vonzásod szárnyain röpül.
Várnai Zseni: Megyek feléd...
2007.07.21. 19:11Címkék: szep versek
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr536260984
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
suttogo 2007.07.22. 20:48:18
Jó ha valami, vagy valaki erőt ad!
Ciróka 2009.01.09. 09:32:55
Ily kedvesen, szépen megfogalmazni az imádott ember iránti érzéseket, - helyettünk, hétköznapi halandók helyett is, - talán még soha, senki nem tudta.
Csodálatos dolog, hogy szépirodalmunk ezzel a verssel is gazdagodott.
Köszönöm.
Gubáné Piroska 2011.07.20. 07:25:59
Ilyen csoda, mint ez a vers, ritkán kerül
az ember kezébe,de ha kerül,akkor sorsfordulókon és helyettünk beszél,a szívünkből szól....köszönöm "tenger téren át" e csodát.P.