Egy békés kis zugot adj csak nekem
egy tenyérnyi fénylő ablakot
e csigaház lesz a templomom
imáimmal jól megférek ott.

Még vágyom a nyárra, én szúette fa.
Szórd rám vakító fürtödet,
vakuljon meg a szenny a kín
mely véresre sebezte lelkemet.

Ha szenvedek, hát miért vagyok?
Miért kiáltom feléd bánatom?
Tudom, te mindig válaszolsz,
intelmedet elfogadom.

A hitem tart egyenes derékkal
mit kínok kínja támaszt délcegen,
egy tenyérnyi fényt adj sok éj után
ha nem hasad, végy magadhoz Istenem.

Címkék: sajat vers

A bejegyzés trackback címe:

https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr446260982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aarnyek 2007.07.20. 11:47:49

Nagyon letört ember fényképe ez... A zárószavakkal figyelned kellene picit. Habár a rím "jó"(elég sok ragrímet használsz), a ritmus nem követi a hívó szó ritmusát. pl. okáért.. bánatom - elfogadom Sok sikert és nem csüggedni... Vannak az életnek szép oldalai is Nem kellene hogy a keserűség elvakítson, észre kell venni ezen apróságokat, melyek talán, egy pici örömöt is lopnak a napjaidba majd. Szeretettel: Zoli

70959 2007.07.20. 12:17:17

Nem feltétlenül magamról írok.De a velem egy bolygón lakó emberek érzelmei, fájdalmai, örömei, nagyon megérintenek. Minden emberrel előfordulnak nehezen megemészthető dolgok. Nem egyforma a teherbíró képességünk. Vannak vidámabb dolgaim is, de ezt is fel kell vállalnom, hisz az én "szüleményem" Megnéztem a honlapodat, gyönyörű!Gratula!

Maczkó Anita 2012.05.05. 14:49:28

Nekem nagyon tetszett:) Komolyan jó érzés volt végigolvasni...
süti beállítások módosítása