Anyu, én igyekszem a haragom levetni.
Ha bánt, sírok, ha viccel, próbálok nevetni.
De hidd el nekem: parancsra nem tudok szeretni.

Tetszik nagyon, hogy katona, s tetszik a rangja,
Ha megszólal, zúg, akár a templom harangja,
- de nem simogat meg úgy, mint apué - a hangja.

Számodra nincsen nála jobb a föld kerekén,
ha rád néz, olyan leszel, mint vaj kenyerén,
de én nem érzem apu melegét a tenyerén.

Ha játék kell, nála ezt könnyedénelérem,
ha érkezem, mint apu, úgy szalad elébem,
de én nem látom azt a sugarat a szemében.

Ha sétálunk, a kezem ott van az övében,
ha elcsúszom, megkapaszkodom az övében,
de én nem érzem apu jó szagát az ölében

Azt mondja szeret, s csinál majd hozzá kedvet is,
hogy vele éljek. De apu jobb,ha megvet is.
Nekem ő tízszer, százszor többet ér, ha megver is!

Anyu, én igyekszem a haragom levetni.
Ha bánt, sírok, ha viccel, próbálok nevetni.
De hiába, ha megkérsz, sem tudom őt szeretni!