Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípője ringott, a büszke
Kreol-arca vakított.

Szeme, vágya, eper-ajka,
Szíve, csókja mindig könnyes.
Ilyen volt a legszebb asszony,
Az én fiatal anyám.

Csak azért volt ő olyan szép,
Hogy ő engem megteremjen,
Hogy ő engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok.
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarabb,
A legszomorubb fiút.

Ő szülje az átok sarját
Erre a bús, magyar földre,
Az új hangú tehetetlent,
Pacsirta-álcás sirályt.

Fénye sincs ma a szemének,
Feketéje a hajának,
Töpörödött, béna asszony
Az én édes jó anyám.

Én kergettem a vénségbe:
Nem jár tőle olyan távol
Senki, mint torz-életével
Az ő szomorú fia.

Félig sem szerelem,
Amit játszottál te velem.
De ha elhittem, akkor elhittem!
Mire jó, mit szégyelem

Nem volt nagy szerepem,
De hogy volt, azt nem feledem!
Mert a boldogság - jobb, ha megtudják -
Nem ilyen!

Gyülöljem tán a nap fényét,
Mert mást is ér sugár?
Öljem meg tán az emlékét,
Mert mást kisér ma már?

Félig sem szerelem,
Amit játszottál te velem.
De ha elhittem, akkor elhittem!
Mire jó, mit szégyelem?

Nem volt nagy szerepem,
De hogy volt, azt nem feledem!
Mert a boldogság - jobb, ha megtudják -
Nem ilyen!

Gyülöljem tán a nap fényét,
Mert mást is ér sugár?
Öljem meg tán az emlékét,
Mert mást kisér ma már?

Félig sem szerelem!
Téged nem bántlak sohasem!
Hiszen bármint volt,
Kicsit jó is volt nekem.

Félig sem szerelem!
Hiszen bármint volt,
Kicsit jó is volt nekem.

Gyülöljem tán a nap fényét,
Mert mást is ér sugár?
Öljem meg tán az emlékét,
Mert mást kisér ma már?

Félig sem szerelem!
Téged nem bántlak sohasem!
Hiszen bármint volt,
Kicsit jó is volt nekem.

megjegyzés: A dalt Ihász Gábor adja elő

Tegnap olyan melegem volt,
amilyen még sohasem volt,
a Dunaparton jártam épp
ott volt a víz, a hűs, a szép.

A nagy melegben ez jót tenne,
na, mondok én megfürdök benne.
Bokrok közt nem lát senkisem,
hát csendesen levetkezem.

De jött ám a rendőr a vad:
Kérem fürödni nem szabad!
Én szóltam: nem fürdőt veszek,
én itt csak öngyilkos leszek.

Ja, az más - így szólt a közeg
s én nyugodtan levetkezek.

Szeretnék eperfa lenni
de olyan csuda nagy eperfa
kit ha megráznak
eprészhet alatta
mind az egész világ gyermeke.

Olyan eperfa szeretnék én lenni
ki csókot is hullat azoknak
akik itt száraz szájjal járnak
és hullatnék kiflit a szegénynek
szívet a gazdagoknak

Főoldalra ajánlom !

Tudod Anya,
szeretlek nagyon!
Ne bánd,
ha játékaimat
széthagyom.

Légy türelmes,
ha én kapkodok,
ha reggel sokáig
nyújtózkodok.

Ha feldúlom a konyhát,
ne szólj Anya!
Leszek én okosabb,
nem ily ostoba.

Meglásd, majd segítek,
a munkát vállalom,
most játsszak még kicsit,
a gondot rád hagyom.

Oly szépek a gyermekévek,
köszönöm Anya!
Olyan jó gyereknek lenni,
egy földi csoda.

Ha felnövök, ígérem
meglásd, jó leszek,
öcsémmel karöltve
segítek neked.

Ha majd megöregedtek,
Te és Apa,
mi várunk aggódva
Titeket haza.

Tortát is sütök majd
S az ünnep hajnalán,
magam készítem
meglásd Anyukám!

Most csak ennyi telik,
egy vers csupán,
és kívánom, hogy boldog légy
É d e s a n y á m!

Főoldalra ajánlom !

"Az emberek nagy része manapság nem éli valódi életét. Egy ál-élet az, amelyet az emberek folytatnak, telve hazugságokkal, gonoszságokkal, nyomorúságokkal"

Te légy a párnám, ha fáradt vagyok
Te légy az ágyam, ha elszunnyadok
Te légy az árnyék, ha bánt már a fény
És te légy a sírom, ha meghalok én!

Te légy az írás, és te légy a szó
Te légy a friss méz, és te légy a só
Te légy a csónak az idő vizén
És te légy a sírom, ha meghalok én!

Te légy a jókedv és te légy a gond
Te légy a vessző és te légy a pont
Te légy a léggömb a múltam egén
És te légy a sírom, ha meghalok én!

Te légy a virág, ha elmúlt a nyár
Te légy a mécses, ha későre jár
Te légy a tűzhely az élet telén
És te légy a sírom, ha meghalok én!

Ha elhagynál engemet, - jobban
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,
vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged?

Karodban fürödtem.
Lubickoltam öbleidben.
Melled domboldalába
napozni kifeküdtem.

Lelkem: tiszta ingem
szellőzött a szélben.
Madár szállt, vele messze,
annál is messzebb értem.

Sütött örömünktől a nap,
a hold is attól fényeskedett.
Gömbölyödtem öledhez,
fészkére lelt kisgyerek.