Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból…

Hetven körül Az ember a világi jónak Kétszeresen örül. Halk lesz a Szó, Kettős akkord búg benne mégis, A szomorú is meg a szép is: Köszöntő is meg búcsúzó. „Köszöntelek; — Szólnék; — Te Szép világ szeretlek”, De a nehéz szók könnyekként peregnek: „Isten…

Gyermekkoromban mindig bohóc szerettem volna lenni az embereket harsányan nevettetni, kemény kalpagot fejembe tenni, s nagy krumpli-orrt orromra helyezni. Tetszett esetlen mozgásuk abban a nagy, csámpás cipőben, s ha megláttam őket harsány kacajba törtem; Bohóc! – azt mondtam, az…

Egy kutya emlékére Úgy félig vizsla, vagy majdnem afféle, de izga alkat volt eleje-vége, a szomszédban élt, két ember szeszélyén, s az öreget tudta a falka élén, csak tette dolgát – őrzött és vigyázott, nem zavarták a hamis ugatások, a tiszte volt a ház, udvar nyugalma, a…

Minden ajtót kinyitottam: emberekre látni. Nem járt erre senki - jöhetett volna bárki. Pár kósza arcél körbevillant, mosolyt lökött a falnak; kinyitottam az ajtót: a csöndek bezavartak.  

Panaszkodhatnék, de nem teszem. Változtatna ez a lényegen? Inkább hálát mondok, csöndes kis imát. Ne röhögje az élet rajtam halálra magát.

Kész a világ,Feszült ünnepi várásTereng felette.Halotti csend. Csak néha néhaSóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pályaMegtöltve minden lélek-lámpa,Ahol csak úr a lét...De jaj, sötét van,Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyékNémán zokogva kering útjain,S csak…

Csak egy kicsit voltam becsületes, csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz, csak egy kicsit próbáltam igazi szeretettel szólni, segíteni, csak épp elkezdtem, s máris visszavág s ellenem fordul a legjobb barát. Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az ember erős, az egyetlen igaz, ez az…

Megtapintottad-e már az éjszakát, hallgattad-e már a csendet, a csodát, fülelted-e már a csillagok neszét, a szelet, ahogy az avart hordja szét. Érezted-e már a felhők bánatát, a villámfényének örök varázsát, vagy a rejtőzködő élet titkait? És lásd, az éjszaka csöndben…