Minden ajtót kinyitottam:
emberekre látni.
Nem járt erre senki -
jöhetett volna bárki.
Pár kósza arcél körbevillant,
mosolyt lökött a falnak;
kinyitottam az ajtót:
a csöndek bezavartak.
Szécsi Barbara:Idebent
2011.06.12. 17:44Címkék: szep versek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr236275568
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
