Boldog Gyermeknapot kívánok a föld minden gyermekének!

Ez már így van, drága barátom,
Ha pofám van, hát pofázom.
Okom reá épp hogy számos:
Száz falu és három város.

Nem hűségből, nem is dacból,
Tűrök türtőn a sok kudarctól.
Csak nincs bennem elég alázat
Elhagyni tenyérnyi hazámat.

1975

zeneszerző-előadó: Karády István

Amint látjátok, napok óta nem írtam semmit a blogomba. Szeretem csinálni és lassan el is érem a 100.000 látogatottságot. Ebből az következik, hogy szeretitek olvasni a bejegyzéseimet. Meg kell mondanom legtöbb olvasóm az USA-ból van és csak utána következik Magyarország. Ez nem baj.
55 éves vagyok. Rendszerváltáskor nem csak azért tört ketté az életem, mert megíratták velem a saját felmondásomat, hanem azért is mert elvesztettem családom nagy részét. Négy év alatt eltemettem a szüleimet, a férjemet és egyetlen testvéremet. Két gyermekkel maradtam itt a legnagyobb kilátástalanságban, bizonytalanságban. Rövid időn belül élettársi kapcsolatot létesítettem, amit a mai napig köszönök Istennek. Inmár 22 éve tart. Rendszerváltás óta viszont eltelt néhány kegyetlen év. Ezt arra értem, hogy nemigen akadt állandó munkám. Mikor hová sodort az élet, ott dolgoztam. Azt amit rámbíztak, és addig, amíg hagytak.
Két éve lassan, hogy semmi munkalehetőség nincs számomra. 50%-os egészségkárosodott vagyok. Igénybe is vettem az ezzel járó juttatást, de mókuskerékbe kerültem. A kormány olyan rendeleteket hoz a mai napig, hogy "van jövedelmem" /és másoknak is, akik ebben a helyzetben vannak/, ezért nem kapok munkát.
Mit mondják, már nem vagyok a régi, már nem szántom fel a határt, mert nem semmiért vagyok 50%-on. Én nem megvettem ezt a betegséget, én valóban nem bírok fizikai munkát végezni.
Iskoláim:
Szakközépiskolai érettségi
Házi szociális gondozó.
Három évvel ezelőtt elvégeztem egy OKJ-számítógépes tanfolyamot.
No nem a legnagyobb lehetőség állt előttem és most sem várok csodára. De kell, hogy legyen valamiféle megoldás, nem jó itthon bezárva, mert ebből csak rossz sül ki. Emberi kapcsolatokra vágyom, társas lény vagyok mint minden más ember.Ha van módod, olvasod soraim, SEGÍTS!
Akik megtehették volna, nem tették meg. Valamiért rámküldték Isten haragját. Már belefáradtam abba, hogy minden hónapban munkáért imádkozzak. Úgy érzem negatív diszkriminációban van részem évek óta. Nem fordultam jogorvoslatért, mert úgyis vesztenék. Sem hatalmam, sem pénzem, sem pedig egzisztenciám nincs. Mégis arra kérlek, ne menj el szó nélkül a soraim mellett.
Nekem is, mint neked, megvannak a magam értékei, talán több is, mint gondolnád. Nem akarok eltartott lenni. Bepánikoltam.
Szeretném még a magam szükségleteit magam megkeresni, megvásárolni. De nem kell mondanom, hogy ez segítség nélkül nem megy.
Ez lenne a hétvégi mondanivalóm, kérésem. Köszönöm, hogy olvastál!

Ez csak egy folt az ingemen,
ettől még tiszta mindenem,
ettől még jó és rendben.
Ettől még bajom nincs nekem.

Ez csak egy seb a testemen,
ettől még jövőt fest nekem
nagy szemű Héra, kedvesem,
ha minden szavát ellesem.

Ez csak egy jel a lelkemen,
ami egyébként jeltelen volt.
De mostan, mint a célkereszt
olyanná vált az életem,
kör hátán kör és félelem.

Látod, ez jutott énnekem:
aprócska folt az ingemen,
csak egy seb ég a testemen,
s egy fénykereszt a lelkemen.

Megmaradsz nálam a pillanatban
szebbnek és többnek, mint hittem.
Szívemben mindig az leszel,
kit hozzám rendelt az Isten.

Megmaradsz nekem bizonytalanban,
annak a biztos érvnek.
Ám kifogyhatatlan igyekvésim
nélküled mitsem érnek.

Boldogságommal nem dicsekszem,
Bár ajkamon csaknem kitör.
Ó hányan vannak a világon,
Kiket nehéz bánat gyötör...
Szegények, ennyi boldogságot látva,
Önsorsukat fájóbban érzenék.
Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,
Hogy társamul téged adott az ég!

A sors irígy a boldogokra,
Gyötörni őket lesbe áll,
S én üdvömet féltőbben óvom
Mint gyönge fészkét a madár.
Nem! Mitse vallok! Szótlan hordja titkát,
Hallgatva őrzi kincsét e kebel.
Olyan a lelkem, mint a tenger árja:
Legnémább ott, hol gyöngyét rejti el.

Kiapadt a felhő
könnycsatornája,
száraz mezőt
borzol a szél,
sír a vetés,
szomjas a föld,
s a kalászban
elvetélt kenyér.

Megsúgok egy titkot neked:
Anya s Apa is volt gyerek.
Akit ők úgy hívnak, Anya,
az nekem kedves nagymama.
Mindig ad sok finomságot,
rám-mosolyog, hogyha fázok,
s mert oly meleg, mint egy nagykabát,
magamra veszem a nagymamát.