De jó is néha számba venni:

mit kellett volna másként tenni.

Jaj, én is annyiszor hibáztam,

sütött a nap, és mégis áztam,

az idővel is rosszul éltem,

hol pazaroltam, hol szűkre mértem,

későn feküdtem, késve keltem,

és nagyon ritkán ünnepeltem.

Félúton mennyiszer megálltam!

Ha nem is kértem, sokat vártam,

sokat vártam a szívtől, észtől,

az igaz szótól, tiszta kéztől,

s bár minden nagyban hittel hittem,

az életet mint terhet vittem.

Fáradtan sokszor meghajoltam,

és minden harchoz gyenge voltam,

és minden éles szótól féltem:

a földön tán csak félig éltem.