Hó-álmú csillag
ragyog, ragyog.
Lehet: e csillag
a csillagod?

Hó-álmú szélben
kékek a fák.
Fent titok-ékes
csillagvilág.

Kélt a hit: egyszer
égi csoda
gyúl, csillagokból
fénykorona,

s akkor majd ránk néz
égi király,
s égő időnek
szépsége fáj.

Száműzött dalban
könnycsepp ragyog.
Tövis-sebekről
így hallgatok.

Felsír a lélek
nincsen-hona.
Hol vagy te nem-vagy
fénykorona?

Hol vagy beképzelt,
képzelt király?
Lent égi létnek
csillaga fáj.

Aranyból vér lesz,
vérből arany,
s már csak sötét jön,
csillagtalan.

Hó-álmú csillag,
álommesés,
ragyogj csak, létből
menekülés!

Csukódó szemben
hó-álmú hit
bontja elégő
fényszárnyait,

s hitetlen dalban
nincsen-hazák
sírnak egy égi
könnycseppen át.