úgy múlnak a napok, elkopnak az évek
e zaklatott világban magányosan élek
kínlódok, leplezem , bánatom örömöm
könnyeimet mindig titokban törölöm
jajomat' tudom, meghallja az Isten
Anyám ölelését keresem a hitben
megbékélek, s hányszor vigasztalom lelkem ?
így vagyok rá képes, vonszolom a terhem
nem hallod, nagyon fáj, keserít magányom
ólomsúly’ közönyöd cipelem és szánom.
