Elfutnak a tompa fényű percek. Feledtetni akar az idő. Betakarna lassan minden szépet, mint hólepel, ha újra jő. Még egyszer újra kéne kezdeni a régit. Még egyszer újra élni minden éjszakát. Még egyszer kóborolni kettesben az utcán, s inni a csók édes borát. Még egyszer jó…

Én nem tudom mi fáj megint, a bánat néha téved, verstelenné lett napok közt tétováz a lélek. A dallam csendbe csendül el s már nincs mi visszacsalja: A némaság mint káröröm visszhangzik a jajra. Egy gondolat, mely rímtelen, és úgy idéz ma téged, hogy nem tudom mi lett velem: A…

Anyácska vitt az első bálba, szívem tőle, ma is remeg, a fényárban, melódiára, keringőztek az emberek. A lányok közt zavartan ültem, sehogy se tudtam, mit tegyek, de meghajolt egy ifjú legény: - Táncolna vélem, Kiskegyed? Táncoltunk már a keringőre, tovatűntek a…

Nyirkos a lépcső korhad a testem szóra szomjazom üres a lelkem mindenki átlép nem vesznek észre szememet vájja nap éjsötétje nyálkás hüllőként csúszok bénán ordíthatnék de tűrök némán tüdőm hörög véres a hajnal fogadj örökbe hófehér angyal…

Ma megint csak úgy történt, mint mikor megláttam a napvilágot. Akkor is a hirtelen fényesség megvakított, a jó meleg anyaméhből belecseppentem az ismeretlen csodának hitt semmibe. Olyan jól éreztem magamat anyám pocakjában, a jó melegben a megszokott kényelmemmel, gondtalan.…