Minden ajtót kinyitottam: emberekre látni. Nem járt erre senki - jöhetett volna bárki. Pár kósza arcél körbevillant, mosolyt lökött a falnak; kinyitottam az ajtót: a csöndek bezavartak.  

Panaszkodhatnék, de nem teszem. Változtatna ez a lényegen? Inkább hálát mondok, csöndes kis imát. Ne röhögje az élet rajtam halálra magát.

Kész a világ,Feszült ünnepi várásTereng felette.Halotti csend. Csak néha néhaSóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pályaMegtöltve minden lélek-lámpa,Ahol csak úr a lét...De jaj, sötét van,Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyékNémán zokogva kering útjain,S csak…

Csak egy kicsit voltam becsületes, csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz, csak egy kicsit próbáltam igazi szeretettel szólni, segíteni, csak épp elkezdtem, s máris visszavág s ellenem fordul a legjobb barát. Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az ember erős, az egyetlen igaz, ez az…

Megtapintottad-e már az éjszakát, hallgattad-e már a csendet, a csodát, fülelted-e már a csillagok neszét, a szelet, ahogy az avart hordja szét. Érezted-e már a felhők bánatát, a villámfényének örök varázsát, vagy a rejtőzködő élet titkait? És lásd, az éjszaka csöndben…