Én nem tudom mi fáj megint,

a bánat néha téved,

verstelenné lett napok közt

tétováz a lélek.

A dallam csendbe csendül el

s már nincs mi visszacsalja:

A némaság mint káröröm

visszhangzik a jajra.

Egy gondolat, mely rímtelen,

és úgy idéz ma téged,

hogy nem tudom mi lett velem:

A bánat néha téved.

forrás:http://kormanyossandorversei.blogol.hu

Címkék: szep versek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.