Egy kis csöndre vágyom,
már csak nyugalomra,
őszülő fejemet
ráhajtom karomra.
Tűzzel perzselt szívem,
parázslik a lángja.
pipacspiros tavasz
őszbe fordul lánya,
mindent átölelő,
mindig árnyalatlan,
keveset mosolygó,
úton járhatatlan
kövek között lépő,
földi élet lánya.
Belesápadtam
e szikes világba…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
