Csukva a sírbolt, benne a Mester.
Koporsó száját nehéz kő zárja.
Bérelt vitézek őrizik a sírt,
Éjjel és nappal vigyáznak rája.
Elült már a zaj, csendes lett a táj,
A Názáreti a sírban pihen.

Bús tanítványok haza széledtek,
Kétség s bánat dúlt mindegyik szívben,
Fájt a lelküknek a nagy vesztesség,
Hiába volt hát a hit s a remény?
Koldussá lettek, elhagyatva,
Mert Jézus nélkül éltük oly szegény.

De ne sírj szívem, félre csüggedés!
Harmadik napnak kora reggelén;
Jézus feltámadt, kijött a sírból,
Nem szégyenült meg sem hit, sem remény;
A Máriáknak, kik sírhoz mentek,
A nagy csodáról már Angyal regél;
Aztán ők mentek, hogy elhirdessék:
Jézus feltámadt! Jézus újra él!
Félre fájdalom, félre csüggedés,
Már szívemben is bíztat e remény:
Én is ott leszek, ahol Jézusom!
A feltámadás dicső reggelén!

forrás:http://keresztenyversek.weebly.com