Hol emberek lépte koppan,
ajkukon mosoly dalol,
a szívem a léptükkel dobban
keress, mert ott leszek valahol.

Ahol az ifjak feketében járnak,
mert lelkükben a gyász rakott fészket,
ha észt veszejtve menekülnek
fuss, engem is utolérhetsz!

Ahol az ajkak egybeforrnak
és szerelmek lángja lobban
ölelj, mert hidd el, ott leszek
abban a rég elkésett csókban!

Ott lenn a mélyben, örök porban
ha sötét lesz is, megtalál a lélek,
én várni foglak az éj kapuján',
hogy veled végleg hazatérjek.