Azt hitte, ismert
ha fogta a kezem
azt hitte, látta, mi fáj

De csak az ujjaink
fonódtak össze
most dermedten előttem áll
előttem áll

Reszketve állva
bámult a fákra
remélte, választ talál

Még kérdeztem volna
újra, meg újra
de minden nap újabb halál
újabb halál



Hagytam, hogy menjen
szálljon csak el
nagy ez a város
lesz még egy hely



Válaszra várva
néztem utána
de eltűnt egy lámpa mögött

Kopott kabátban
vékony, kis sálban
repült az autók fölött
a házak között

Mozdultam volna
egyet, ha szólna
vagy intene kicsit felém

De vissza se nézett
többé nem féltett
és nem tudtam, ki lettem én
ki lettem én



Elszállt a fák fölött
eltűnt az égbe
a csillagok felé
a válasz helyett
elszállt a fák fölött
vissza se nézve
de megbillent kissé
a város felett