Tejfehér ködben hangok záporabelső zárt világ magány dörömbölvégső menekvés halál-ostorafonja imáit zárkózó csöndből Csak létfunkciók kín-vegetáláshiába zokogsz a küszöb szélénlehetsz vezeklő örökre hálásfreudi Überego mint felettes én Csorognak tétlen…

Karodban fürödtem.Lubickoltam öbleidben.Melled domboldalábanapozni kifeküdtem.Lelkem: tiszta ingemszellőzött a szélben.Madár szállt, vele messze,annál is messzebb értem.Sütött örömünktől a nap,a hold is attól fényeskedett.Gömbölyödtem öledhez,fészkére lelt kisgyerek.