Tejfehér ködben hangok zápora
belső zárt világ magány dörömböl
végső menekvés halál-ostora
fonja imáit zárkózó csöndből

Csak létfunkciók kín-vegetálás
hiába zokogsz a küszöb szélén
lehetsz vezeklő örökre hálás
freudi Überego mint felettes én

Csorognak tétlen megfagyott napok
börtönbe zárt fény sejlő valóság
tükör mit átlépsz harang kongatott
kopogó fehér bot alázó jóság

Csak a csend maradt megváltó mélység
aláhullni mint részeg pillanat
hit a hitben gúzsba font vérség
és kimondatlan elnémult szavak

Címkék: barataim tollabol

A bejegyzés trackback címe:

https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr336274959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jolimama 2010.02.13. 21:02:55

Ez a vers nagyon megfogott. Elvittem a blogomba. Köszönöm. Jolimama

77857 2010.02.14. 11:34:41

Nagyon szép vers. Itt jártam és ismét jól érezetem magam . KÖSZI ! Nagyon szép napot kívánok ! Vastag LAci
süti beállítások módosítása