Tejfehér ködben hangok zápora
belső zárt világ magány dörömböl
végső menekvés halál-ostora
fonja imáit zárkózó csöndből

Csak létfunkciók kín-vegetálás
hiába zokogsz a küszöb szélén
lehetsz vezeklő örökre hálás
freudi Überego mint felettes én

Csorognak tétlen megfagyott napok
börtönbe zárt fény sejlő valóság
tükör mit átlépsz harang kongatott
kopogó fehér bot alázó jóság

Csak a csend maradt megváltó mélység
aláhullni mint részeg pillanat
hit a hitben gúzsba font vérség
és kimondatlan elnémult szavak