Zsebében nyár volt, nagymeleg, és néha pénz, amit kiloptam, hogy másnap kenyeret vegyek és fölfaljam, titokban. Ő reggel morgott, hümmögött, és szidta az istent vagy minket. Kereste hulló tekintetünket. Kushadtam arcom mögött. forrás:http://dokk.hu

"jön a semmi mindenenni megyek én a csodabéna a semennyi tönkremenni bírni néha szálló széna ezt a dögöt ahogy röhög ütni nem de szállni szembe szalmagyenge szertemálló csodaváró bicebóca vak bohóca a világnak: úgy megyek mint akit várnak" 

attól szép minden kisgyerek hogy pocsolyában hentereg mert aki tiszta mint a hó az nem is gyereknek való álmában sír a kisgyerek ha szívét angyal sebzi meg akár az eső könnye hull csendesen vigasztalanul világgá ment egy kisgyerek sok-sok szép napja elpereg és mire célba érne ő…

állj meg – ne vétkezz ne kívánd a vért mondj inkább fohászt a kifosztottakért hagyd átfolyni a szíveken a csöndet hogy megtisztítsa szennyétől a földet az ébredő kétkedést se öld meg része az is a legbensőbb tükörnek áll meg hát s ne kérdezd senkitől: miért – csak…

Ha örülök, olyan mintha én lennék egy inas hinta, és a világ, mint egy pózna, jókedvemtől himbálózna. S alig tollamban a tinta, mégis odakanyarintja, jó világnak jó a sója, kenyerem a takarója. Megértem már szerelemre, búja-bája vert szívemre, ezt is, azt is veri-bírja, úgy…

Elhervadt csodák ülnek zsebemben. hol állhatunk meg, hol lenne jó? életünk kiégett neonreklám, lelkem elázott papírhajó. Kommersz vágyakat sulykol a tv, egy népdalt dúdolok halkan… szívemben rácsok és reflektorok nőnek, tégla vagyok a falban.