A kukoricán kicsiket tekertem,nagy csöndet éltem, nem mozgott a nyelvem,s a kosárban a piros csövek lesték,hogy morzsolódnak zsomporba az esték,ott szorongott a térd közé szorítva,meg-megeresztve, combhoz igazítva,csak lestem, mi ad biztatást a kéznek,egy sima csutka elég volt…

kinyitom a szememet hogy ne lássalak sötétebb a humusznál is a sárga nap fehér színű sötétségem lobogva véd bőrre tetovált új álmom az égre ég gondolatok lépkednek a kocsik között saját magam árnyékával megütközök győz az árnyék nem sirat el halad tovább el kell…

kinyitom a szememet hogy ne lássalak sötétebb a humusznál is a sárga nap fehér színű sötétségem lobogva véd bőrre tetovált új álmom az égre ég gondolatok lépkednek a kocsik között saját magam árnyékával megütközök győz az árnyék nem sirat el halad tovább el kell…