Tél van, szél van,

füstfelhő tekereg az égen,

meleggel osont ki

sok komor kéményen.

Szél úrfi füstbajszát

vidáman pödörte,

de jégcsapba akadt

s darabokra törte.

Közelében minden

megremeg,

magával sodor

hópelyheket.

Városból kiszökve

felfedező lesz,

csíp is, szúr is,

nagy utat megtesz.

Aprónép keres

menedéket, odvat,

a nemszeretem idő

fog-vacogtat.

Hóvihar fed be,

várost, erdőt, mezőt.

Kívánunk meleg szobát,

fejek fölé tetőt!