nézek egy képet az asztalon
amin még együtt voltunk szépek
mondd csak mivé lettünk kedvesem
már te se kérsz és én sem kérek

angyal szállt a kezemre látod
"kis teste hangtalan vacog"
nem tudtuk nem láttuk nem vártuk
nyisd csak ki gyorsan az ablakot

tollpihe zizzen a párnában
amin az én álmom is látod
nem sírsz csak könnyezel csendesen
mert nem ez lesz a legszebb álmod

a gyomrot remegtető izgalom
átrobog rajtad is mint egy vonat
valami zsírosat kérek enni tőled
pedig már nagyon közel az alkonyat

nézek egy képet az asztalon
amin szerettél és én is téged
minden ember megöregszik
csak a képek maradnak szépek