Lendül a hideg kaszaél,
A rét előtte meghajol.
Hol a fű eddig az égig ért,
Most fejét lehajtva térdre hull.
Az öreg megtörli homlokát,
Pihen, megköpi tenyerét,
S kaszáját újra megsuhintja.
Vágja a rendet,…nézi az ég.
Nézi az ég, hogy elvigye,
Csillagos mezején várva.
Nézi, mert fenn is kell a rend,
Hogy nagyapám azt is levágja.
Úgy jött , osonva, nesztelen.
- Karácsony volt, boldogtalan. –
Azóta szép az égi rét.
Itt lent, már sohasem lesz olyan.
A rét előtte meghajol.
Hol a fű eddig az égig ért,
Most fejét lehajtva térdre hull.
Az öreg megtörli homlokát,
Pihen, megköpi tenyerét,
S kaszáját újra megsuhintja.
Vágja a rendet,…nézi az ég.
Nézi az ég, hogy elvigye,
Csillagos mezején várva.
Nézi, mert fenn is kell a rend,
Hogy nagyapám azt is levágja.
Úgy jött , osonva, nesztelen.
- Karácsony volt, boldogtalan. –
Azóta szép az égi rét.
Itt lent, már sohasem lesz olyan.
