Nézz le Úristen, nézz le,

valami nincs itt rendben.

Én azt mondottam itt vagyok,

és nem vettél el engem.

Uram, én levetkőztem,

mégis meztelen vagyok,

fülem befogtam és süket,

húnyt szemeim vakok.

Virágtalan a kóró.

Valami nincs itt rendbe:

szívem pusztává pusztítottam,

és nem kiáltasz benne.

Fekete semmiben semmi,

meztelen, meredő kérdés.

Repül a nyíl, ha célt nem állsz is

és nincsen visszatérés.

Uram, nagy éjszakádnak

két égő szeme lett.

Sivatag örök némaságnak

kiáltó szája lett.

Oh, Uram, füleidben

kiált és nincs mit tenned,

mert én hiszek, mert én hiszek,

mert mégis hiszek benned.

Viharos Araráton

szivárványtalan éjben

tépett gyökerem űrbe karmol

és nem mozdul a szélben.

Oh, uram, nincs mit tenned,

már szeretődet hívjad,

alázott hajló fejemnek alá

a térded igazítsad.

Mert sötét üstökösként

majd szívszörnyesztve száll.

Mert zuhanni fog az űrben,

míg öledre talál.