Bang-bang – bang-bang!
A sok kíváncsi most döbbenten néz,
valaki csendben a porba hullott,
s megállt a józan ész.
Az emberek menekültek,
egymást tiporva mindenen át,
az ajtók, ablakok sorra csukódtak;
ne hallják a haldokló utolsó sóhaját.
Majd jött a feltáró őszinte vallomás
és megtudtuk ki az, ki megint süket,
a patkányok árgus szemekkel figyeltek,
de arcukra kiült a gyűlölet.
– Kérem, nem láttam semmit
és igazán ott sem voltam én! –
A rendőr dühösen legyint,
becsukja gyűrött jegyzetét.
A félelem naponta kopogott
s megnémult az egész világ,
de a hajlott hátú öregasszony
átkozódva temeti fiát.
Múlt héten még olyan szépen mondta:
kábítószert csak tőlem vegyenek.
Ma a ravatalon fekszik
s beköpik az undok döglegyek.

( igaz történet alapján)