A kertekre leszállt a dér, kékülten pereg a levél, rozsdásra váltak a rétek, üres a madárfészek. Lassú, nehéz esõk jönnek, és megcsapkodják a földet, s ha a vén felhõk elfogynak, a sárban barmok tocsognak. Nézd, ez az õsz. De jön a tél. Hulló tollától a föld…

Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett, akárcsak én itt, most rád gondolok, s akármi vagy, versekkel ünnepellek. Látom fejed, figyelmes homlokod. Testvértelen és bánatos a költő az életek, a szívek alkuján. És néha, ő, a magányos ődöngő kétségbeesve nyúl egy kéz…

Megfakult nyarunknak hulló sóhajával színeinket szórva az őszbe olvadunk, könnycseppként gördülünk rétek harmatában, és vérző mosollyal az égre lobbanunk...

Két pár cipője volt és két ruhája. Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája De néha este ellágyult, megolvadt, nyitotta nékünk az ablak kilincsét és megmutatta mesebeli kincsét, az őszi égbolton a tiszta holdat.

nézek egy képet az asztalon amin még együtt voltunk szépek mondd csak mivé lettünk kedvesem már te se kérsz és én sem kérek angyal szállt a kezemre látod "kis teste hangtalan vacog" nem tudtuk nem láttuk nem vártuk nyisd csak ki gyorsan az ablakot tollpihe zizzen a…

Egy kicsit kedvemet szegte egy levél, a mindennapi blogolás. Nincs rá nagy okom, mert a nézettsége nagyon jó. A múlt héten 2300 látogatóm volt, ez örömmel tölt el. Mégis segítséget, javaslatot kérek! Ird be , kommentezzél, kit szeretnél látni a blogon. Kit szeretsz olvasni,…