zeneszerző-előadó: Karády István

Ágyam fölött, a feszület fölött Karácsonytól egész Nagypéntekig Híven virrasztott egy fenyőfa-ág. (Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!) Hű zöldje végül mégis elkopott Lett ő is szikkadt, aszott kis halott. Éreztem: nálam tovább nem marad Nem bírja lelki…

Gondjaimtól kimerülve kezemre hajtom ősz fejem, elalszom, s mintha béke ülne gyönyörűszép szívemen. Álmodom kábán szebb jövőt s azt mind, mind neked adom. Nem szeretnék fölébredni, hogy boldog légy, még álmodom. Mindegy, hogy hol ér a bánat, puha pármán, vagy…

Kimondatlan konok szavak a némaságban vágy feszül, szemed tükrén harmatozva késő őszi bánat ül. Kéz a kézben reszketés, én mindig téged vártalak, s szerelmünk ma annyi csak, hogy láttál, és én láttalak.