mi közöm volt nekem az efféle szálkás tusrajzokhoz
a sárral összefagyott szalmatörekhez
a bőrt húzó szívet szorító nagy hideghez
a kínhoz – vagy csak a kemény kicsi gondhoz?
nem vágytam én még átlátszó tavaszra se
csak a nyár az a testre maszatolt csillogó
ruha a kreolnak az a tömör sárgás bársonya
a simuló vörös napselyem: az volt az enyém
kerültem én az életem is ha rásötétedett -
s most nyugton várom hogy itt érjen a tél
nem pakolok ahogy az első köddel
riadalom vegyül az állathangba
maradok – ebben a téli szerelemben
a virradat rendesen álmatlanul ér
és szokatlan nyugalom fog el
látván hogy itt minden fehér vagy fekete
