Hópihe csillog az ágon 
Szent Miklós napja közeleg,
csendül a csengő a szánon,
csizmát fényez sok kisgyerek.

Őzikék riadtan futnak,
fura szán siklik a tájon,
télapó nagy útnak indul
madár didereg az ágon.

Dalolva füstöl a kémény,
óhaj sok apró kis szájon,
betért a falu végén,
nagyszakáll könnyít a zsákon.

Kisvasút robog a padlón,
télapó hozta az éjjel,
apa kopog az ajtón,
siet, mielőbb beérjen.

Dolgozott éjjel, s nem látta,
hogy Télapó megérkezett,
ketten játszottak tovább,
mindenről elfeledkezett.

Elnyomta szemét az álom,
a mozdony elcsendesedett,
kisfia mellé bújt csöndben,
édesden elszenderedett.

Hullt a hó, hullt csak a tájra,
csilingelt tovább a szán,
csengettyű hangja ébresztett
a feldíszített fenyőfán.

Mézédes fahéjillattal
csillagok lógtak az ágon,
megrakott, hófehér asztal,
fény suhant át a homályon.

A hófödte békés kis házban
édesanya serénykedett,
boldogok voltak ők hárman,
Betlehemből csillag érkezett.

2002. 12. 13.