Móritz Mátyás : Románc

 2009.09.27. 15:41
Mit bánom én, ha más rúgja és rázza,
ha cédaként vetik útszéli rögre;
bámulnám remegve, megbabonázva,
mint akit kezdettől és mindörökre.
Csillogása lankadhat másnak restül,
záporozhatnának rá igaz vádak;
én várnék rá, szeretném mindenestül,
ha más kacagna is mint a lenge nádak.
Álljon –minden kincsétől megrabolva-
elém, ki másnak színtelen és kopott;
ki végül velem roskadna a porba,
kivel hitványak lennénk, és boldogok.

Mit bánom én, ha kuncsaftot is itat,
ki lába közt találná menedékét;
nem irigyelném mocskos táncaikat,
hisz érte hamvadnék és érte égnék.
Ha betemet a zord és felhős észak,
mint akinek nincsen kincse se vadja;
úgy borulna rám, akár a szegényszag,
ki bánatom lyukas zsebébe rakja.
Állhatnának elé férfiak sorban,
én vele csak a szépre emlékezném;
velem lenne a csókban és a borban,
benne élne hatalmas, izzó eszmém.

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
aki fekszik nádban, gazban és sárban;
de kísérjen el egész a síromba,
és legyen társam a nagy bujdosásban.
Egyformán szeressen piszokban, -búban,
legyen élet, -élet mely ki nem használ;
könnyben, szenvedésben és háborúban,
hatalmasabb legyen a hatalmasnál.
Holtig kacagnánk, -elnyerve a vigaszt-
ezt a bűnös, -ezt a szennyes életet;
a halálból is lesz aki felriaszt
minket, -tisztákat és hófehéreket.

Címkék: barataim tollabol

A bejegyzés trackback címe:

https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr856274782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása