Hívogatnak a csillagok,
nem értik meg, hogy mért vagyok
itt még lenn a Duna mellett,
ahol nem is nagyon kellek.

Ág vagyok csak itt a télben,
rianás a magyar jégben,
sikoly a nagy síki szélben,
s tábla az Isten kezében.

Nagy az Isten, fog erõsen,
hûségesen, ismerõsen.
December lesz, ha meghalok,
akkor hívjatok, csillagok.

Címkék: szep versek

A bejegyzés trackback címe:

https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr226274739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása