kezemre hajtom ősz fejem,
elalszom, s mintha béke ülne
gyönyörűszép szívemen.
Álmodom kábán szebb jövőt
s azt mind, mind neked adom.
Nem szeretnék fölébredni,
hogy boldog légy, még álmodom.
Mindegy, hogy hol ér a bánat,
puha pármán, vagy fa padon.
Csak ködpólyás álmom szép legyen,
mert örökségül rád hagyom,
Érzem olykor meleg karod
mely gyögéden, szelíden átölel,
de hajnal hasad, itt a reggel
s álmomtól búcsúzni kel.
Lassan eltűnsz az ég peremén,
már alusznak a csillagok,
én meg a gondjaim terhétől
ma is karomba roskadok.
