nem mondhatom el senkinek
nem mondom el hát senkinek
minek is mondanám süket
a világ úgysem érti meg
összeszorítva ím a szám
hallgatok konokul az ám
ha ki nem szól bölcs marad
költő a nyelv szajhája vagy
minek is szólni Istenem
a szó súlyát nem ismerem
nem mondhatom el senkinek
nem mondom el hát senkinek
tudom én betörnék fejem
ha szólnék volna mit de nem
mint zárlatos drót sercegek
őszinte lenni nem lehet
miként a többi bús tulok
bőgni olykor felbuzdulok
azt üzenem mindenkinek
nem mondok semmit senkinek
Fecske Csaba: Előszó
2009.02.22. 13:41Címkék: kortars kedvenceim
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr366274450
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Verspatikus 2009.02.22. 17:04:00
Remek vers, remek költő!
77857 2009.03.01. 22:17:10
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
Köszi !