köldökzsinórral a nyakán született,
különös gyerek.
még nem is beszélt, de már kiabált,
elindult, mikor még nem is járt.
akartam, hogy olyan legyen,
mint a többiek, okos és szép,
de ő eldobott minden ékezetet,
csak azért is keverte bével a dét.
mégis, mikor feladtam,
és asztalomra dőltem,
simogatott és vizet hozott,
akkor értettem meg, hogy
őt megváltoztatni nem lehet,
de ha hagyom,
körém indigó aurát a fénnyel fest.
