Domahidi Klára festménye: Téli álom

Anyám magánya lassú kín, megtört
szívére telepszik, némán megtapad
Anyám magánya csendes, akár a
meggyfa alatti elárvult kerti pad

Anyám régóta készül - innen el -
zokogva-sírva harcol énvelem
Ahogy fogom kezét, marasztalom,
értem, elmenni mégsem engedem

Anyám magánya hajdan beszédes
volt: sárga, rózsaszínű, néha kék
Anyám magányát lefesthetném, de
félek, akkor sem, úgy sem értenék

Anyám magányát, bármennyire is
szeretném, feloldani nem tudom
Anyám régóta készül - innen el -
Értem, elmenni mégsem hagyom.