megzenésítette és előadja: Karády István

Süvölt a zivatar A felhős ég alatt; A tél iker fia, Eső és hó szakad. Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide. S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog…

“Sokáig azt hisszük, hogy a Végzet mennydörgészerűen köszönt be, görögtűzzel, istennyilával, kürtökkel és oboákkal. Aztán egy napon megismerkedünk vele, s megtudjuk, hogy sokkal jobb modorú. A tüdőrák, a nyomorúság, a megalázás, a halálos szerelem egészen csendesen…

Most falak érdekelnek, függönyök, felcsiszolt padló, csempe és csapok. A mész szaga, a napfény a falon, a fűtéstől langyos járólapok. Új szavak jönnek: strang, cirkófűtés, kéteres kábel, antracit fuga. Most csak a konyhabútor érdekel, a munkalap és az élfólia.…

Én is kíváncsian lesem hogy formálódom csöndesen Ki nemrég nem is létezett már ellenem hadat vezet Ugyan mikorra lesz hogy a még-idegen akusztika végül oly sok mindent saját hullámhosszára hangol át Megmoccant-e már valahol bennem a későbbi motor hogy mint lányaim…