Sétálok néhány gondolattal, Sétálok át a városon... Öreg, megvakult utcalámpák Kísérnek fázós utamon... Villamos döcög át a csenden, Nyomában megremeg a sín, Szikrát lobbant az áramszedő, A villanydrót fém-ráncain. Valahonnan egy régi dallam Szökik a nyitott…

a lombokon átlobog a nyár inog az ég rigónyi súly alatt röpte emléke lesz a madár kinek a szeméből lophatnám vissza arcodat hová mondd hová rejtsem a romlott éveket belém gázoltál fölkavartad az életem ami szép volt is a sodrásba veszett mint levél a színét múltamat…

Szabad-é nekem még Nevetni tréfálni Levelező fák közt Füttyszóval sétálni? Szerelem jön szembe Szabad észrevenni Minden bánatomhoz Hűtelennek lenni?

Nincsenek gonosz népek, Megírt jövő vagy rontás, Lélek van, néha téved, Mesét koldul, ha nincs más, Gyíkot nagyít az elme, Sárkány minek is lenne, Sorsot karmol az agyba, Mért ne, ha karmolhatja. Nincsenek manók, egy se, Bűbáj sincs, csak rögeszme, Nincsen gonoszság,…

megzenésítette és előadja: Karády István

Mögötted lombfavesztett erdőn sűrűsödő homály, felderítetlen táj előtted, süppedő ingovány. Olvadékony pillanat forraszt egybe múltat, jövőt: a semmi szétvált két darabját, már, s még nem létezőt. Mint laza föld, az idő folyvást omlik lépted alatt, esélyed egy…